Két hét Holiday és Windsor !!!

Megint eltelt egy kis idő amióta utoljára írtam. Sokszor kedven, időm sincs, és őszintén az elmúlt időben nem volt annyira szép időjárás így inkább, csak múzeumokban jártunk, beültünk egy két helyre amiről annyira sokat nem lehet írni. Persze azért nem kell félni így se unatkoztunk.

Egy kis Nyirád Brigusszal!

A legfontosabb ami az elmúlt időben történt, hogy meg volt a kéthetes hazalátogatásom. Őszintén bevallom, az utolsó egy hónapban már a napokat számoltam. Nem azért mert nem jó itt lenni, de félév nagyon sok tud lenni úgy, hogy az ember nem járt otthon. Pedig az internetnek és a skype-nek köszönhetően annyira nem is tűnt hosszú időnek.

Marcsi nénjével <3

Pénteki nap február 27én indultam haza. A gépem késő délután indult, én körülbelül fél 3 kor indultam el. Nagyon jól esett, mert az egész család sietett haza, főleg a gyerekek hogy még el tudjanak búcsúzni tőlem. A legaranyosabb a nagy fiú volt, aki nagyon szomorú arccal megállt előttem amikor meglátta a csomagjaimat és csak annyit kérdezett "De ugye vissza jössz??" Miután megnyugtattam, hogy csak 2 hét holiday-re megyek haza és utána jövök vissza, elmosolyodott, megölelt és közölte, hogy "Rendben, akkor haza mehetsz!!".  A gépem este 21:00kor szált le Pesten. A reptéren Marcsi nénje és Krisztike drága várt. Nagyon örültek miután egy kis késés, csomagvadászat és kicsekkolás után végre ténylegesen megérkeztem. Még Welcom Back feliratú lufit is kaptam. A reptérről a koliba mentünk, hiszen hétvégén még fennmaradtam Pesten és Krisztikénél aludtam.

Imázsban!

Parlament selfie!

A szombati nap nagyon feltöltött energiával. Reggel végre eljutottam a fodrászhoz és levágattam a hajamat. Már nagyon régóta terveztem, és még mindig azt mondom, hogy nagyon jó döntés volt, egy picit se bántam meg. Este elmentünk az Imázsba vacsorázni és végre eljutottam oda ahova már annyira vágytam, az Operett Színházba. Tudom, hogy néha elvetemültnek tűnök ezen a téren, de nem tudom megunni azt a színházat. Akármelyik darabot képes lennék megnézni korlátlan mennyiségben. Színház után még sétálgattunk a Duna parton. Ahogy leszálltunk a Margit hídon, és megláttam a csodálatos kilátást ismételten be kellet látnom, hogy akármerre is járhatok nekem a legszebb mindig is Budapest marad.

Krisztusommal az Operett színházban!

Vasárnap este elérkezett az a pillanat is amit még a színháznál is jobban vártam, haza értem Nyirádra. Nagyon jó volt otthon lenni, a szobámban két perc alatt káoszt csinálni, a saját ágyamban aludni és élvezni, hogy nem én csináltam a gyerekeknek a reggelit hanem én voltam a gyerek és engem várt reggel készen az asztalon amit éppen aznapra kértem. Úgy hogy bátran kijelenthetem, hogy mindenhol jó de a legjobb OTTHON! És akármerre is jársz a világban, akármennyi időt is töltesz távol az az a hely ahol mindig otthon leszel és mindig a legnagyobb szeretettel várnak.  Két hét alatt igyekeztem minél több baráttal találkozni, de sajnos nem jutott mindenkire időm, de egyik nap se unatkoztam, mindig volt valami program. Meg persze volt 1-2 nap olyan igazi, semmit tevéses, egész nap csak pihenős nap is.

Pápán Danival!!!

Otthon létemet keretbe foglaltam azzal, hogy az utolsó nap is elmentem az Operett színházba és megnéztem az Én és a kisöcsém premier előadását. Csak annyit tudok hozzá fűzni, hogy hozták a megszokott fantasztikus előadást és ezzel talán kibírom nyárig amíg nem megyünk Szilvikére Bajára egy jó kis Szentivánéji álomra.

Szombat délután indult vissza Londonba a gépem. Délben még Marcsi nénjénél ebédeltem, egy jó kis utolsó otthoni házi koszt, majd utána ők kísértek ki a reptérre. Volt bennem egy kis rossz érzés, hogy vissza kell jönni. Igazából csak azért mert, amikor szeptemberben jöttem, nem tudtam, hogy milyen 5-6 hónapig távol lenni, nem találkozni személyesen a családdal, de most már úgy jöttem el, hogy tisztában voltam vele mikor jön el az a holtpont amikor nagyon vágyni fogok haza, és azon majd át kell esni. Persze ez az érzés amint haza értem a második családomhoz el is múlt. Szerencsére nagyon örült nekem az egész család, már nagyon hiányoztam nekik és őszintén nekem is ők.  Gyorsan a nappaliban meg is etettek, itattak, kifaggattak, gyorsan beszámoltak mindenről majd miután látták, hogy hulla vagyok felcipelték a cuccaimat és elküldtek pihenni. Másnap délelőtt itthon voltam, mert csak délután találkoztam a csajokkal. úgy hogy elmentem a nagyfiú foci meccsére. 2 órát fagyoskodtam egy focipálya mellet, de megérte mert nagyon ügyesen játszott, és nagyon örült, hogy a szabadnapomon elmentem és megnéztem, hogyan játszik.

Két hete vasárnap a lányokkal Windsorba mentünk kirándulni. Szerencsére igazi, szép, napsütéses tavaszi időjárásunk volt. Már ahogy megérkeztünk a vonattal elvarázsolt minket a város. Egy tipikus angol kisváros, nagyon hangulatos utcákkal, de a legszebb mégis csak a kastély volt. Ez tényleg tipikusan az a hely ahova megérte kifizetni a belépő díjat és végig járni a látogatható termeket. Csak a kastély egy része látogatható mivel ezt a kastély még mindig használja a királyi család, ez az egyik legfontosabb királyi rezidencia az országban. Ha jók az információim akkor az egész világon ez a legnagyobb kastély ami használat alatt van. (és itt nem a múzeumi használati funkcióra gondolok) Miután végig jártuk a kastélyt körülnéztünk még egy kicsit a városban is. Az egyik parkban gyönyörű napfürdőzés közben megebédeltünk  utána még picit sétáltunk a folyóparton aztán úgy 17óra körül elindultunk haza.

A mostani hétvége is élmény dús lesz, mivel szombaton Cambridge, vasárnap közös húsvét Zsófiéknál, Hétfőn pedig Brightonba látogatunk el. Úgy hogy bőven lesz "anyagom" az új bejegyzéshez, és igyekszem össze is szedni magam és megírni.

Végre egy új bejegyzés! Hello 2015!

Mostanában picit lemaradtam a bejegyzések írásával, pedig azért pörögtek az események rendesen. Isten látja lelkemet én nagyon sokszor elhatároztam, hogy írok, még ide is ültem a gép elé, de valahogy mindig találtam valami jobb elfoglaltságot. Na de most megemberelem végre magamat és leírom, hogy mi is történt mostanában. Mindent nem tudok leírni, mert pontosan nem is emlékszem, na meg persze jó hosszú bejegyzés lenne, úgy hogy igyekszem kiemelni a lényegesebb eseményeket. 

Az egyik legfontosabb, hogy két új emberrel bővült a társaságunk. Még november végén, amikor a Zsófinál tartottunk egész hétvégés, főzős, borozós hétvégét megismerkedtünk Virággal. Hát nem kellet neki sok idő hogy beilleszkedjen közénk, nagyjából 10 perc után rájöttünk, hogy ugyan olyan elvetemült és lökött mint mi.
A másik új lány 2 hete érkezett őt Raminak hívják. Csak hogy tudassam milyen kicsi is a világ, nem elég, hogy itt a szomszéd utcában lakik, de Pesten is csak egy villamos megállóra laktunk egymástól és anyukája a nagyszüleivel Ajkán lakik ami ott van egy köpésre Nyirádtól. Vele is hamar megtaláltuk a közös hangot, rögtön elhívtuk egy szokásos péntek esti borozásra a Red Lion-ba és hamar kiderül, hogy vele is meg vannak a közös témák és a hasonlóságok.

Hétvége Zsófiéknál

Szilvikével és Virággal !

Ramival és Diussal!

Túl vagyok életem első (és remélhetőleg nem utolsó) angliai karácsonyán. Mi tagadás London nagyon szép karácsonykor (is)! Az adventi időszakban rengeteget sétáltunk a városban és szemügyre vettünk minden kis karácsonyi vásárt. A legnagyobb a Winter Wonderland volt a Hyde parkban. Az egészet úgy kell elképzelni mint amikor egy nagy vidámpark és egy hatalmas karácsonyi vásár egybe olvad. Volt ott minden amire csak az ember vágyott: kirakodó vásár, karácsonyi kis ajándékok, étel, ital, zene, nyerő gépek, nyeremény játékok, hatalmas vidámparki játékok és persze rengeteg ember. Volt egy kis sorban állás de azt hiszem ez az a hely, amit nem szabad karácsonykor kihagyni ha valaki éppen Londonban jár. 

Karácsonykor még rajtam kívül Szilvike, Andi és Niki is itt maradt, úgy hogy adott volt, hogy együtt fogunk karácsonyozni. Szerencsére Niki családja elutazott így üres volt a ház és ott tölthettük azt a három napot. Meg adtuk a módját az ünneplésnek, 2 nap alatt 13 üveg alkohollal, gulyás levessel, rántott husival, tejszínes hallal és sajtos rúddal ünnepeltük a Karácsonyt. Szent este még tartottunk nagy közös skype-olás is a többiekkel akik haza mentek. 

Azért persze a host családommal is karácsonyoztam egy picit, 26-án délután amint haza értem Nikitől hivatalos voltam nagymamához, jó nagy karácsonyi családi össze jövetelre. Nagyon jól éreztem ott is magamat, volt minimum 20 felnőtt és 10 gyerek a családomon kívül. Egyedül ott volt egy picit olyan érzésem, hogy milyen jó is lenne otthon lenni és a saját családommal karácsonyozni. 

Az első fogás!

Szilveszterre az én családom utazott el három napra, úgy hogy üres volt a ház. Végre tisztességesen kipihentem magamat, nem keltem reggel a fiúkra és egy egész napot csak az ágyban tölthettem. Sajnos Niki és Andi dolgozott este, de azért Virág és Szilvike át jött hozzám, és együtt köszöntöttük az új évet, kétszer is. Becsületes módon megünnepeltük magyar és angol idő szerint is az Új Évet!

Happy New Year!!!! <3

Mivel mostanában azért itt is beköszöntött a hideg, persze ez alatt nem az otthoni mínuszokat kell érteni, hanem hogy néha este még 0 fok környékére is lemehet a hőmérséklet beiktattunk egy két múzeumi programot. Mondván ott meleg van és egy kis kultúra sose árt. Eddig bejártuk egy részét a Természet tudományi múzeumnak és a British múzeumnak. Még mind két helyre egyszer minimum vissza kell mennünk mert egy alkalommal lehetetlenség őket bejárni.

T-rex model!

Természettudományi múzeumban!

Szerencsére múlt hétvégén már szép napsütéses idő volt, úgy hogy egész szombaton sétáltunk a városban, és Raminak megmutattunk minden fontos látni valót. Még így négy hónap után is úgy tudok nézelődni, és gyönyörködni a városban mint ha most járnék az adott helyen elsőnek. De hát ez is egy olyan hely amit soha nem lehet meg unni, Pest belvárosában is úgy sétálok mindig végig, mint ha még soha nem jártam volna ott. Úgy hogy megint rá kellet jönnöm, szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehetek és rengeteg szabad időm van, hogy minden kis sarkot van időm szemügyre venni.

Még mindig csodaszép!

Csajokkal <3

Azt is meg kell említenem, hogy 1 hónap múlva végre egy picit megyek haza. Imádok itt lenni, szeretem a családom, de majdnem fél év azért sok egy picit, és már nagyon vágyok egy kis otthon létre. A családra, otthoni barátokra, Pestre és egy jó színházra...........

Halloween and Stratford

Ismételten eltelt két hét és már a második hónapfordulómon is túl vagyok. Elég gyorsan repülnek a hetek, mindig amire észbe kapok már megint hétvége van. 

Két hete pénteken megvolt életem első, igazi Halloweenje. Neten kinéztük a jelmezeket, megrendeltük, a posta két nap alatt ki is hozta. Én halott Zombi Apáca voltam. Aznap a pici fiú picit beteg volt így egész nap itthon volt velem, de az egész napos haldoklása ellenére estére mind akinek kutya baja se volt. Olyan aranyosak voltak, mert elhívtak magukkal Trick or treat-ezni. Nem is számítottam rá, hogy megyek velük, nagyban készülődtem amikor kopogtak a fiúk, hogy vegyem fel a jelmezem és mennyek el velük "házalni". Természetesen mentem, még úgy se csináltam ilyent és valószínűleg nem is nagyon fogok. Gyorsan a szülők lőttek rólunk vagy 30 képet és elindultunk édességet gyűjteni. A nagy nagyon aranyos volt mert a saját vödrére ráírta az én nevemet is és abba gyűjtötte nekem is a csokit amit feleztünk itthon. 

Joshuával és Daniellel <3

Volt jó pár ház amit nagyon jól feldíszítettek és még én is megijedtem amikor az ajtó mozgás érzékelésére lassan, nyikorogva kinyílt az egyik lakásnál és a semmiből előugrott az ott lakó nő. 

Miután a fiúkat fél úton ott hagytam (persze nem egyedül) gyorsan haza jöttem, sminkeltem aztán mentem Diához. A többiekkel este 10 órakor találkoztunk Camden-ben, oda mentünk bulizni. Az utca szó szerint tele volt beöltözött emberekkel. Szerintem nem nagyon volt olyan jelmez ami ott ne lett volna meg található. Még hozzánk is oda jöttek idősebb "túristák" közös képet csinálni. Lehet jóra sikerültek a jelmezeink.

A társaság egy része :)

Halloween másnapján fogalmazzunk úgy hogy életképtelen voltam. Bár azért Szilvike rávett, hogy mennyünk el vásárolni. Egy jó adag kávé megtette a hatását és zombiként képes voltam a járásra. Vicces volt mert amikor a család dél körül elment én azt mondtam, hogy egész nap alszom. Így amikor megjöttek ők abban a hittben éltek, hogy a szobámban vagyok, pihenek, nem is zavartak. Mikor haza értem, pont készültek megint el menni, és hát fogalmazzunk úgy, hogy apuka eléggé megijedt amikor beléptem az ajtón, megálltam a háta mögött és hangosan ráköszöntem. 

Most szombaton Notting Hill-i városrészt néztük meg. Hát mit nem mondjak elfogadnék ott egy lakást, nagyon jó környék. Előtte nap Diával még megnéztük gyorsan az ott játszódó filmet a Notting Hill-t, magyarul Sztárom a párom-at. Hát a market (piac) nálam vitte a prémet. A hangulat, a hely, a sok-sok árú és finom étel összehatásának köszönhetően bátran kimerem jelenteni, az lett a kedvenc piacom itt Londonban. Azért is jó úgy mond itt élni, mert a város olyan részeit fedezi fel az ember amit 1-2 hetes kiránduláson nem tud, mert nincs rá idő. És sokszor ezek a kis elrejtett gyöngyszemek sokkal nagyobb élményt tudnak nyújtani mint a tömegek által látogatott nevezetességek. 

Keretbe foglaltuk magunkat :D

Vasárnap Stratford-Upon-Avon-ba mentünk Szilvikével és Zsófival. Az a nyelvsuli szervezte a kirándulás ahova ők járnak, és voltak olyan kedvesek, hogy beszerveztek engem is. Hogy érzékeltessem, hogy mennyire sok magyarral találkozom szinte nap mint nap, a buszsofőrünk is magyar volt, mondanám hogy meglepődtem, de annyira nem. Még nem voltam olyan helyen ahol ne találkoztam volna magyarral. Lehet ezért is érzem magamat annyira otthon. 

Stratford egy igazi angol kisváros. A központ tele van tipikus régi angol házakkal. Nap hosszat el lehetne őket bámulni és nézegetni. No persze volt jó sok érdekes bolt is. A kedvenc a karácsonybolt volt, főleg így hogy közeledünk azért a karácsony felé. Egy hatalmas üzlet, bent szól a karácsonyi zene és telis tele van karácsonyi holmikkal. Imádtam.

Egy kis ízelítő a karácsonyboltból :)

A kis városkában szemügyre vettük Shakespeare és felesége szülőházát. Azt elég hamar megállapítottam, hogy az egész környék abból él, hogy Shakespeare összes rokonának házából múzeumot csináltak. 

Shakespeare ház!

Szilvikével és Zsófival!

Ma nem voltam angolon, mivel beteg volt a tanár, így volt időm elmenni futni. Apuka nem dolgozott ma, úgy hogy amikor haza jöttem egész jól elbeszélgettünk. Olyan jól esett mert mondta, hogy eddig én vagyok a legjobb AuPair-jük. Az előttem lévő lány is nagyon jó volt, de én nagyon hamar megtaláltam a közös hangot a fiúkkal. Azt mondta, hogy olyan jó hogy mindig vidám vagyok és mosolygok mert attól a fiúk is boldogabbak. Állítólag a nagypapa az első találkozás után meg jegyezte nekik, hogy milyen kis happy és nice vagyok. A vicces az volt, hogy ahogy beszélgettünk is folyamatosan nevettem meg mosolyogtam, mondta is: hogy látod most is mosolyogsz, pedig nekem fel se tűnt. Megkérdezte azt is hogy boldog vagyok e náluk! Meg mondta, hogy ha valami gondom lenne akkor hozzájuk bármikor fordulhatok. Úgy hogy ez a kis beszélgetés fel dobta a mai napomat. Persze érzem, hogy elfogadtak, meg a fiúk is szeretnek, de azért olyan jól esett ezt hallani is. 

Három hét összefoglalva "röviden"!!!

Az elmúlt pár hétben picit elmaradtam az írással, pedig terveztem csak valahogy mindig úgy alakultak a napok, hogy amire leültem a gép elé vagy elfelejtettem vagy nem volt kedvem írni, eluralkodott rajtam a lustaság. De végre sikerült megemberelnem magamat. 

Mostanában volt egy-két nap amikor a fiúknak nem volt iskola így több időt töltöttem velük, aminek kimondottan örülök. Szerencsére feltalálják magukat és hamar elmegy velük az idő. A Joshuaval egyik reggel Minion muffint sütöttünk. Szó szerint reggel. Mondta Suzy, hogy majd valamikor délelőtt csináljuk meg, gondoltam jó majd úgy 11 körül. Erre reggel 7:50-kór száguldozik be a Joshi a szobámba, hogy Viki süssünk muffint. Úgyhogy reggel 9-re már túl voltam egy adag muffin elkészítésén. A múlt héten sikerült kétszer is elég szépen össze verekedniük, aminek a végén ment a sírás, mert fájt amikor pl izomból hátba rúgták egymást, de hiába mondta nekik az ember, hogy fájni fog, ők azért fojtatták. Szerencsére senkinek semmi baja nem lett és pár perc múlva már el is felejtették, hogy fájt volna. Kedden reggel sikerült nekik elsőnek így 1,5 hónap után megmutatnom a szigorú énemet is. Reggel sikerült összeveszniük és világért nem fogadtak szót, úgy hogy a iPhone és iPad az én kezembe landolt és délután nem volt x-box. Azóta eléggé úgy néz ki, hogy tanultak az esetből. 

Két hete szombaton Zsófiáknál Harry Potter maratont tartottunk. Nem volt otthon a Host Családja és megengedték, hogy ott tanyázzunk náluk. Sikerült 2,5 részt megnéznünk. Ami azért teljesítmény, főleg, hogy olyan kiadást néztünk amiben benne volt jó pár kimaradt jelenet is. Most már még jobban szeretnék menni a Harry Potter stúdióba.  Mindenki hozott egy kis sütit, nasit, italt. Zsófi sütött nekünk finom pizzát én meg egy kis házi muffinnal járultam hozzá a naphoz. Hát így utólag bele gondolva elég undorító hogy mi mindent ettünk együtt, néha szó szerint együtt: 8 fajta csípsz, avokádókrém, 2 fajta muffin, pizza, csokik, gumicukor, nápolyi, mogyoró, cola, 3 fajta bor és még ami most nem jut eszembe.

Zsófi pizzája <3

A muffinom

Harry Pottert néző csapat.

Múlt hétvégén szombaton Zsófival sétálgattunk csak úgy Londonban. Elmentünk az úgy mondott színháznegyedbe, ami nagyon szép, be tudnék oda költözni. Azt hiszem álmaim lakhelye egy színház mellet lenne egy egész éves bérlet társaságában. Lesétáltunk a Temze parthoz és pont ki fogtunk a parton egy tüntetés. Ha jól értelmeztük a dolgokat akkor művészeti iskolák tüntettek a bércsökkentés ellen és az ingyenes oktatás mellet. Tüntetés ellenére nagyon hangulatos volt, csoportokként zenéltek, énekeltek a tüntetők. Még nekem is kedvem lett volna beállni hozzájuk olyan jó hangulata volt.
A tüntetés után a Harrods volt az úti cél. Hát az a hely még mindig valami gyönyörű, szép, csodálatos, ámulatba ejtő, lélegzetelállító és nagyjából ugyan annyira drága is. De azért jó volt sétálgatni, nézegetni a szebbnél-szebb ruhákat és cipőket. Egyszer valamit fogok ott venni, egy kis emlék kell onnan, anélkül nem mehetek haza.

A lényeg a mini. 10 percet vártunk, hogy benne legyen a képben.

Diána hercegnő emlékmű.

A cipő mennyország bejárata előtt. 

Harrods.

Este, még kiélveztük a szép időt és mászkáltunk a városba. Vettünk egy nagy csomag csokit, lementünk a Buckingham Palotához, kiültünk a szökőkút oldalára pont a palotával szembe és csak beszélgettünk, ettünk és gyönyörködtünk a látványban. Sajnos úgy este fél 9 környékén a gyorsan jövő zápor végett vetett a semmit tevésünknek.

   Szilvikével vasárnap voltunk a Madam Tussaud's-ban. Csak laza 2 órát álltunk sorban, hogy be tudjunk jutni, pedig még korán mentünk, és utánunk sokkal hosszabb sor volt. De megérte, bár amire végig jártuk az egész nagyon hullának éreztük magunkat.

Befogadott minket a királyi család!

A Madam Tussaud's utána ettünk egy jó kis KFC-s menüt, (az legalább tuti csirkéből van) majd belevetettük magunkat az esti Londonba. Sötétedés után a belváros valami gyönyörű. Ahogy sétáltunk a Temze parton hasonló érzés fogott el mint otthon Pesten a Duna parton. A kivilágított hídak, épületek, London Eye, BigBen látványa szemet gyönyörködtető volt. Ott volt az a pillanat amikor ismételten rám jött az az érzés, hogy mennyire szeretek itt lenni és mennyire szerencsés vagyok, hogy itt lehetek. Most már bátran kimerem jelenteni szerelmes lettem Londonba és ez lett a második kedvenc városom. Az első mindig is Pest marad, azt nem tudja semmi se felülmúlni a szívemben, mivel még is csak az az otthon édes otthon.

Neki álltam Dia operett és musical fanná nevelésének. Egész jól haladok a dologgal, eddig minden tetszett neki amit mutattam. Érdeklődőnek tűnik főleg a vicces darabok iránt. Itt küldeném neki és Szilvikének  a Debóra a töltött hattyú halála és feltámadása című számot Oszvald Marikától. Azt hiszem egy új rajongó születik. A héten kitaláltuk, hogy ha már egyszer itt  Angliában van rendes Halloween akkor elmegyünk bulizni. A jelmez már meg van rendelve, szerdán érkezik. Ha minden igaz akkor zombi apáca leszek. Szombaton Szilvike át jött hozzánk Watfordba és Diával  hármasban felvásároltunk mindenféle kelléket ami szükséges lehet arcunk rémisztővé tételéhez. Este szitteltem és meglepő módon nagyon jók voltak a fiúk. Már lélekben felkészültem a minimum fél órás csatára és győzködésre hogy már pedig nincs több játék, ne verekedjenek, irány aludni de nem volt semmire szükség. Az első alkalommal ahogy mondtam hogy lefekvés már mentek is az ágyba. Hát elgondolkodtam rajta, hogy ezt mért nem tudják minden este így csinálni. Bár akkor lehet túl unalmas lenne velük az élet.
Tegnap Zsófival piacos napot tartottunk. Nagyon hangulatosak a piacok, rengetek ember, itt-ott élő zene, virágok, ételek, ruhák, könyvek....  Ismételten sikerült egy könyvet vásárolnom, a Rebeccat. Ha musicalben nagyon tetszik akkor bízom benne, hogy könyvben is fog. Nem tudtam ott hagyni, szinte érintetlen állapotban 3 fontért úgy hogy eredetileg 9 font.

Virágpiac!

Piacozás után találkoztunk többiekkel és felköszöntöttük Zsuzsit mert szombaton volt a szülinapja. Úgy este 7-ig sikerült beszélgetnünk egy StarBucksban. Miután többiek haza mentek mi még Zsófival "gyorsan" elmentünk a BigBenhez, hogy Krisztikének tudjak szülinapjára meglepi videót csinálni. Hát a 15 perces metró útból minimum csináltunk egy 40 perceset, mert természetesen azon a szakaszon ami kellett volna nekünk a hétvégén nem ment a zöld-sárga metró, így kerültünk egy jó nagyot. De azért nagyjából 4 földalatti átszállással eljutottunk a Westmiserhez és elkészülhetett a videó is.
Kriszti ha olvasnád a blogot akkor itt is szeretnék neked NAGYON NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNNI!
Röviden össze foglalva az elmúlt három hét alatt ezek történtek. Remélem nem hagytam ki semmi fontosat és sikerült viszonylag össze függőre megírnom. Azt hiszem igyekszem következőnek nem ilyen lusta lenni, mert nem jó így egyszerre ennyi minden leírni.

Az első hónap is eltelt!

Az első hónap is eltelt. Amikor vasárnap ránéztem a naptárra meglepődve vettem észre, hogy pont egy hónapja érkeztem. Nagyon gyorsan mennek a napok, ami részben annak köszönhető hogy jól érzem magamat és szeretem a fogadott családomat. Most már bátran ki merem jelenteni, hogy nem bántam meg, hogy  bele vágtam ebbe a "kis" kiruccanásba.

Az elmúlt héten egész sokat voltam a gyerekekkel. Általában csak hetente egyszer jönnek meg négykor a többi nap hat óra körül, de most szinte minden nap korábban jöttek. Amit persze nem bánok, mert jól ki jövünk. Bár a picit beszerezhetne valami új játékot mert ugyan azt a sárkányos puzzle-t raktuk ki eddig mindig és lassan már becsukott szemekkel is megy. Csütörtökön hivatalosan hatig a nagyiéknál lettek volna, de kb öt óra után egy picivel hallom, hogy a pici kint mondja "Tuti itthon van mert nyitva van az ablaka" aztán már csengetnek is. Nagypapa hozta őket, hogy tudja hogy később kellene hozni őket, de haza akartak már jönni hozzám úgy hogy ha nem probléma itt hagyja a gyereket. Mondtam hogy nyugodtan úgy sincs semmi dolgom. Annyira édesek voltak, hogy meg tudtam volna őket zabálni és hát mi tagadás jól esett, hogy velem akartak lenni. 

Csütörtökön voltam elsőnek angol tanárnál. Nagyon kis kedves és aranyos volt. Nagyon hamar elment az idő, úgy vélem jól fogom magam érezni az órákon. Természetesen kaptam jó sok angol házit, amit eddig még lusta voltam megírni de így legalább nem jövök ki a gyakorlatból. 

Hétvégére Szilvikével terveztünk egy jó vásárlást. Mivel szombaton az idő se volt jó, meg korán se volt kedvünk kelni (néha egy kis alvás nem árt) megtámadtunk egy közelben lévő nagy "plázát" a Brent Cross Shopping Centert. A plázán kívül semmi érdekes nincs ott de az jó nagy. Niki is csatlakozott hozzánk és azért sikerült elütnünk egy egész napot semmittevéssel és nézelődéssel, na meg persze kávézással. Lassan már hiányozna ha valamelyik nap nem ülnénk be egy-egy kávéra valahova. Láttam egy csomó nagyon jó futó cuccot a sportboltokba, árban is egész jók voltak úgy hogy van egy olyan sejtésem, hogy még vissza megyek vásárolni. 

A napi adag kávé, életben maradáshoz elengedhetetlen!

Vasárnapra Greenwich volt betervezve. Picit féltem, hogy rossz idő lesz de az idő ismételten nekünk kedvezett és reggeli fagy közeli állapot után amire mi oda értünk azért kisütött a napocska és meleg lett. Hiába van napközben szinte mindig jó idő és meleg, de reggelre nagyon le tud hűlni a levegő, szinte meg lehet fagyni, Utána meg az ember cipelheti a felesleges kabátokat. De ennyit azért megér a napközbeni jó meleg napsütés. Elsőnek betértünk egy Marketbe (piacra) ahol sikerült találni egy antik könyves részt. Hát mit ne mondjak sikerült már a nap elején bevásárolnom 7db könyvet. Mivel úgy is terveztem hogy a Harry Pottert megveszem amíg itt vagyok és ott megvolt olcsón, jó állapotban kapva kaptam a lehetőségen és megvettem. A 6 HP kötet volt 12.5 font, szinte teljesen ujjak, úgy vélem ez egy egész jó üzlet volt. Meg még egy Trónok Harca könyv is meggyőzött róla, hogy vegyem meg.  A hiányzó darabokat meg majd Londonban valami jó nagy használt könyvesben be szerzem. Egy esős délutánon egész jó időtöltés tud lenni egy kis könyvkeresgélés. 

Szilvikével <3

Egyik felem Keleten a másik Nyugaton.

A piac után leültünk az első parkban, megebédeltünk kipihentünk az utazás fáradalmait majd a Greenwich park felé vettük az irányt. Hát onnan a kilátás még mindig valami fantasztikus. Emlékeztem rá, hogy nagyon szép, de még így is meglepődtem amikor megláttam. Azt hiszem egy meleg tavaszi napon elfogok ott tölteni egy egész napot, egy könyv társaságában olvasva és gyönyörködve a kilátásban. 

Nem lehet vele betelleni!

Csak csajok!

Estefelé beiktattuk az első Pub-ozásunkat aminek már éppen itt volt az ideje. Nagyon jól esett egy pohár finom rosé. Sikerült jó sokáig beszélgetünk, így haza felé metróval mentünk mert az gyorsabb. Aranyos volt Suzy mert nem értem haza addigra amikor általában szoktam, úgy hogy írt hogy Minden rendben van e? mert ők mennek aludni és tudni szeretné, hogy jól vagyok e mielőtt lefekszik.

Tegnap megvolt az első esős nap. Azért mi így is elvetemültek voltunk és kimentünk az eső ellenére. Beültünk a Costaba ott legalább meleg volt, és ettünk ittunk sütiztünk. Így is sikerült picit eláznom, mert a a tudatomig nem jutott el hogy kint szakad akkor ne azt a cipőmet vegyem fel ami beázik. Bár így ez egy jó indok volt egy gumicsizma megvételére a Primarkban.