Az első hét is eltelt!

Akár hogy nézzük elég gyorsan megy itt az idő, még tisztességesen ki se pakoltam a cuccaimat de már egy jó hét el is telt. Bár lehet azért is tűnt ilyen gyorsnak mert sok új dogot kellet megjegyeznem, s nem volt sok időm a semmit tevésre. Persze azért nem erőltettem meg magamat, a jó nagy séták és vásárlások valahogy inkább lefárasztottak mint a ház körüli teendők.

Felfedeztem hogy anyuka nem nagyon jár vásásrolni, heti kétszer leadja a TESCO-ban a nagy rendelést és másnap megérkezik a 3-4 hatalmas rekesz étel. Bár így legalább netten meg tudom mutogatni, hogy miket vegyen nekem és tuti nem lesz eltévesztve. A tesco-s "bácsi" egész jó arc volt, szerintem sokat járhat ide mert tudta hogy AuPair vagyok, tudta a járást és lelkesen érdeklődött hogy melyik országból jöttem, meddig maradok és hogy eddig hogy tettszik itt?! 

Bár nem újdonság ként ért a dolog, de az angolok tényleg nem a főzés mesterei. Nem értem, hogy hogy képesek néha annyira ízelten ételeket megenni (még jó hogy hoztam otthonról mindenféle jó kis fűszert ami kelhet), na meg a rengeteg mirelit kajáról ne is beszéljünk. De egy biztos, édességekben az élen járnak. Az isteni csokikkal asszem egy picit ellensúlyozzák a kevésbé jó konyhájukat. 

A gyerekek még mindig változatlanul nagyon aranyosak és a szülők is kedvesek. Csütörtökön Márktól is megkaptam, hogy mennyire szeretnek a gyereke. Ez nagyon jól esett ismételten. Úgy sokkal könnyebb ha az ember tudja, hogy elfogadták, főleg a gyerekek, nagy részben még is csak rajtuk áll vagy bukik a helyzet. Csütörtök este korábban haza értek a gyerekek és a program változatlanul a foci volt. Nagypapa aki itt lakik 3 házzal arrébb pont jött és áthívott minket, hogy focizzunk ott mert nagyobb az udvar. Itt meg jegyzem hogy a ház is az, nem is értem mért kell 2 embernek akkora ház, bár gondolom az unokák azért betöltik a teret náluk. Nagypapa és Nagymama is nagyon laza, kb minden nap 2 szer megkérdezik ők is hogy jól vagyok-e, boldog vagyok-e, meg ha kell ám valami vagy segítség akkor csak fussak át. Eddig még nem volt rá szükség, de azért jó tudni, hogy ha gáz van közel vannak. 

Meg ismerkedtem egy másik itt élő magyar AuPair lánnyal, Diával. Ő is nagyon aranyos, és szó szerint szinte ugyan ott lakunk, gyalog kb 5 percre lakik. Sétáltunk a városban ettünk, ittunk és felfedeztük az első könyves boltot. Ez által megtaláltam az egyik olyan dolgot ami itt is ugyan olyan mint otthon. Amikor bemész a könyves boltba, megérzed az a különleges könyv illatot ugyan az az érzés fog el bár hol is legyél. Azt hiszem itt létem alatt gyakori vendég leszek és jó pár könyvet be fogok szerezni magamnak. 

Végre elérkezett a szombat is, az első igazi szabad nap. Elvileg szombat esténkén Babbysitting-elnem kellene, de ma nem mentek sehova a szülők, úgy hogy reggel Suzy mondta, hogy ne siessek haza élvezzem a szabadnapot. Hát ezt meg is fogadtam és csak este 7 után értem haza.

Ma Nikivel meg Diával Harrow-ban voltunk. Tőlünk busszal kb 15 percre lévő kis külváros, hasonló mint Bushey vagy Watford. 

Harrow

Egész aranyos kis városka. Bár az elején picit fura volt, mert hivatalosan a központba vitt minket a busz, de hát mi nem találtunk ott semmi érdekeset egy két bolton kívül. Úgy hogy vagy mi rontottuk el vagy ők nem értelmezik jól azt hogy mit is jelent hogy város központ, de itt jelezném nekik, hogy nem azt hogy sétálj még negyed órát ahhoz hogy találj is valami látni valót. De azért sikerült meglelnünk a jó irányt, köszönet a Google Maps-nak, hogy támogatta a város felfedezésünket. Találnunk mindent amire szükségünk volt, mekit, plázát, boltokat, parkot, templomokat.

Az első nagy parknál leültünk a fűbe, ettünk, ittunk, beszélgettünk és élveztük a napsütést. Azért ahhoz képest, hogy állítólag itt mindig esik és alig süt a nap eddig esőt még nem láttam, és a nap pedig minden nap már már égetően melegen sütött. Bár ahogy hallottam, most  a "tipikus" angol időjárás átköltözött Magyarországra és  ott esik állandóan az eső. Amit én itt most őszintén annyira nem bánok, esőben nem jó kirándulni. 

Miután megmásztunk egy kisebb hegyet végre találtunk egy kis látványosságot is. Egész szép kis angol utcákat, meg templomokat. Elég sok van belőlük, olyanok mint Pesten a kínai éttermek, minden második sarkon találkozol eggyel. 

Valahogy még nem tudtam megszokni, hogy sétálsz ott egy templom és rögtön mellette egy régi temető, sokszor el sincs kerítve csak úgy ott a járda mellet. De ezt leszámítva a templom nagyon kis szép volt, fent úgy mond a város felett. Próbáltunk csinálni egy két selfit, de hát nem mondhatnám, hogy vállalhatók lettek, nem előnyös ha közben éppen szúr az ember oldala a nevetéstől és nem bírja megtartani a telefont. Már pontosan nem emlékszem min kezdtünk el nevetni, én ...kodtam valamit de nagyon jól esett. Olyan igazi jól eső, nevetés volt. Azt mondják a nevetés a lélek tánca és még hosszabbítja is az életünket, úgy hogy a lelkünk kitáncolta magát és minimum plusz egy órát szerzetünk magunknak. Bár pánikra semmi ok, nem maradtunk közös kép nélkül, szerencsére sikerült leakasztanunk egy csávót aki csinált rólunk egy egészen vállalható képet. 

Dia, Niki és Én :)

Délután fél 5 körül elindultunk haza, Niki 6-ra ment Babbysittinggelni mi meg még elmentünk a King Streetre.  Ha már azt mondták ne siessek haza akkor nem siettem. Azt hallotta Dia, hogy az első meki utáni első utcában van egy bolt ahol magyaros jellegű ételeket lehet kapni. Gondoltuk mi meg keressük, már az utca végén jártunk de még semmi. A legutolsó boltba be se akartunk menni, aztán szerencsére még is csak rávettük magunkat, mondván az időnkből kitelik. És ahogy az bementünk elénk tárultak a jó kis otthonról ismert, itt nem kapható ételek. Az érzés amikor meg látod a kolbászt, szalonnát, tejfölt és főzőtejszínt, és tudatosul benned hogy igen is főzhetsz olyan kaját amiről már az első nap lemondtál alapanyag hiány miatt felbecsülhetetlen. Azt hiszem már most felírhatnak a törzsvásárlók listájára ha van olyan.

Úgy hogy Dia vett egy csomag pöttyös túrórúdit, elmentünk a közel parkba, és a legnagyobb önelégült mosollyal az arcunkon, mint ha már évek óta nem ettünk volna túrórúdit elfogyasztottuk.

Mert a Pöttyös az igazi.....

Holnap ismét szabad nap, a terv egész napos turistáskodás bent Londonban. Már nagyon várom és bízom benne, hogy ez a szép idő holnapra is megmarad.