London! London! London!

Tegnap elérkezett az első nap amit csak Londonnak szenteltünk. Reggel 8 után picivel találkoztam Diával, majd össze szedtük Nikit is és bevetettük magunkat a Citybe. Sajnos Szilvike nem tudott jönni, mert beteg lett, pedig már nagyon vártam, hogy találkozhassak vele, de majd a következő hétvégén duplán bepótoljuk. 

A busz amivel mentünk az Oxford street-en rak le, úgy hogy közel van mindenhez. A napot a Buckingham-palotánál kezdtük, ott találkoztunk egy másik magyar lánnyal is Zsófival. Út közben láttunk egy Mini Cooper boltot, hát én ott olvadoztam el a kirakat előtt, ha kocsit nem is de amíg itt vagyok tuti veszek valami ki plüssöt vagy táskát abban a boltban.

Őrség váltás!

Úgy terveztük, hogy megnézzük az őrség váltást, hát ez annyira nem sikerült jól. Picit el... az időt a minis bolttal, meg egy kis kávé felkutatásával így amire mi óda értünk hatalmas tömeg volt. Gondoltam én, hogy sokan lesznek de hogy ennyire. Szinte semmit nem lehetett látni, minden jó hely tele volt emberekkel, csak ott nem álltak ahova a rendőrök nem engedtek oda senkit. Azért a végére sikerül úgy elhelyezkednünk, hogy lássunk is valamit úgy hogy annyira nem volt haszontalan oda menni. A tanulság meg volt, következőnek korábbi busszal és egyből oda megyünk, hogy a legjobb helyet le tudjuk foglalni magunknak és páholyból láthassuk az egészet. Miután feloszlott a tömeg csináltunk még pár képet, minden fajta pózt felvettünk, még levegőben ugrálósat is próbáltunk de azon van még mit fejleszteni. De hát van rá még jó pár hónapunk. 

Buckingham-palota előtt: Zsófi, Én, Niki!

Miután kiéltük fényképezési vágyunkat ismételten az Oxford street felé vettük az irányt. Hát nem mondom elég fura közlekedési kultúrájuk van az embereknek. A tömeg nagy és mindenki megy amerre lát, mint egy jó akadály pálya, a nyertesnek pedig az jár, hogy sikerült nem elhagynia a többieket. Mivel időnk mint a tenger elven gondoltuk elmegyünk megnézni a Towert. Hát el el indultunk arra felé de oda nem értünk. A Piccadilly-n bementünk egy hatalmas kétszintes boltba ahol csak angliás szuveníreket lehetett kapni. Hát volt bőven miből válogatni asszem jó pár dolgot be is fogok majd szerezni onnan. Ráadásul megtaláltam a világ legangolosabb Minijét is. Szívem szerint bepattantam volna és kigurultam volna vele az üzletből. Bár kétlem hogy működő képes lett volna, de a napomat sokkal jobbá tette. 

Mini <3

Miután kikászálódtunk a boltból tényleg elhatároztuk hogy akkor irány a Tower, na de megláttuk az M&M boltot. Az is lett a vesztünk, kb egy jó órát eltöltöttünk bent. Képzeljetek el egy hatalmas alapterületű, négy szintes boltot tele tele M&M-szel és minden kis kütyüvel. Hatalmas bábuk, plüssök, ruhák, ékszerek.. amik mind-mind M&M-sek és amíg járod körbe az egészet végig mindenhonnan az istenien finom csoki illat árad ki. Valami fantasztikus, azt hiszem ez ismételten egy olyan hely ahova még jó párszor vissza fogunk menni. Valószínűleg az egy év folyamán innen is befogok egy-két dolgot szerezni.

M&M sapi :D

Miután nagy nehezen kiszabadultunk a boltból úgy döntöttünk, hogy csak sétálgatunk a környéken. Azért jó érzés úgy ott lenni, hogy nem kell sietni, hogy mindent meg tudj nézni mert tudja az ember jól, hogy még rengetegszer fog jönni hétvégente. Elsőnek meglestük a kínai negyedet utána meg lesétáltunk a Trafalgar square-re. Annyira jó volt ott ülni és nézni hogy az ember tömeg, hogy hullámzik a téren. A Nemzeti Galériával szemben az egyik oszlopon van egy hatalmas kék kakas szobor. Ehhez csak annyit szeretnék hozzá fűzni, hogy Miért?????????????????????????? Valahogy annyira nem illik bele a környezetben, persze értékelem én a modern művészetet. 

Még tettünk egy kis sétát a környéken megnéztük a BigBen-t, London Eye-t. Aztán mivel már kezdet későre járni elmentünk egy olasz étterembe vacsorázni. Tetszett a rendszer, befelé kaptál egy kártyát, amikor kértél valamit arra rárakták, és kifelé meg egyben kitudtál minden fizetni. Én Carbonarat ettem, nagyon finom volt és jól esett. Nem tudtam teljesen meg enni, mert picit megcsúsztunk és sietni kellet, el akartuk érni a nyolc órás buszt hazafelé. Amit egy kis kocogással sikerült is szerencsére.

Nagyjából úgy fél 10-ra haza is értem este. Nem mondom, hogy nem fáradtam el, mert az egész napos járkálás kitudja szívni az ember energiáját, de egyben nagyon feltöltődtem a naptól. Nagyon fantasztikus érzés volt egész nap mászkálni főleg, hogy a jó társaság is meg volt hozzá. Remélem még sok sok ilyen hétvégében lesz részem. :D