London és a csodálatos Oxford!

Én, Szilvike, Zsófi és háttérben a hét egyik leglélegzetelállítóbb hídja.

A hét nagyjából ugyan úgy telt mind az eddigiek. Csütörtökön és pénteken a fiúk nem mentek iskolába így nem kellet korán kelni, végre jól kialudhattam magamat. Eddig még nem nagyon volt részem nagy családi vacsorában, mivel a gyerekek esznek a nagyinál vagy velem a szülők meg mikor este hazaérnek, hétvégén pedig eddig mindig későn értem haza. Na de most csütörtökön ezen is túl estem. Természetesen én úgy fél hat körül jól tele ettem magamat, gondoltam magamban aznap már nem eszem semmit egyszer csak jön a Daniel, hogy 20 perc múlva kész a vacsi, jönnek a nagyiék is és mennyek én is enni. Gondoltam jó eszem, bunkósság lenne azt mondani hogy nem megyek. Suzy bolonyait főzött és nagyon finom lett úgy hogy sikerült abból is annyit ennem, hogy még másnap reggel is a torkomban éreztem az utolsó falatokat. A vacsora nagyon jó hangulatban telt, jól elbeszélgettünk, ha valamit nem értettem addig írták kőrbe amíg rá nem jöttem, hogy mit akarnak mondani és a legjobb az volt hogy családtagnak éreztem magamat. Olyan volt mint ha már ezer éve itt lennék és ide tartoznék. Remélem még sok ilyen közös nagy családi vacsiban lesz részem.

Végre sikerült találnom egy angol tanárt is, csütörtökön kezdek nála, januártól meg a Stanmore College-ra járok egy fél éves angol képzésre. Pénteken Diával ismételten tartottunk egy nasizós délutánt. Bár lassan már heti 2-3 alkalommal rendszeressé válik, de ismételten sikerült annyi sütit bevásárolnunk a TESCOban, hogy szó szerint fetrengtünk a parkban a padon, hogy rosszul vagyunk és nem bírunk többet sütire nézni. (bár holnap ismételten megyünk). Vicces mert mindig ugyan abban a parkban ugyan azon a padon jön ránk a rosszul lét, máshol meg se kottyan a sok édesség.

Szombatot nagyjából kettesben töltöttük Szilvikével. A napi program már meg volt előre, St Paul's Cathedral, Millenium Bridge, Shakespeare Globe, Tower of London, Tower Bridge. Hát még mindig nem tudom eldönteni melyik volt a legszebb. Az idő szerencsére egész hétvégén kedvezett nekünk, ragyogó napsütés mint ha nyár lenne. Elsőnek a Millenium Bridge-hez mentünk, pont a két végénél van a St Paul's Cathedral és a Shakespeare Globe. Mivel jó idő volt találtunk egy jó kis helyet és kiültünk a Temze partjára. Hátunk mögött szólt az élő zene, lábunk alatt a folyó, előttünk a csodaszép kilátás, kezünkben a kis cukros pirított mogyorós nasi, azt hiszem ennél többet nem is kívánhat az ember egy szép szombat délelőtt. Ahogy ott ültünk, hallgattuk a zenét megint elöntött minket az érzés, hogy mennyire jó itt lenni és mennyire szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk főleg így együtt.

A fantasztikus kilátás.

Shakespeare Globe

Mi..... <3

Millenium Bridge 

Miután félig meddig beteltünk a látvánnyal elindultunk a Tower felé. Zsófi hívott hogy jön és vele ott találkoztunk. Nagyon jól időzítettünk mert pont a híd közepén futottunk össze, filmbe illő jelenet volt így utólag bele gondolva. Mielőtt találkoztunk volna még Szilvivel megnéztük a Tower of Londont kívülről. Szeretnénk majd bemenni, de arra majd egy egész napot rá kell valamikor szánni, hogy mindent alaposan meg tudjunk nézi. De csak kívülről látni is egy fantasztikus élmény volt.

Tower of London

Miután kigyönyörködtük magunkat, és elmondtuk vagy százszor hogy milyen jó itt, át sétáltunk a Tower Bridge-en, ahol össze szedtük Zsófit és a másik oldalról is szemügyre vettük a dolgokat. A kilátás itt is fenomenális volt. Tudom nem újdonság mindig ez írom, de hát minden olyan szép és lélegzet elállító. (Igen lehet egy picit beleszerettem a városba)  

Tower Bridge

Találtunk egy piac szerűséget ami tele van boltokkal és ott rejtőzött ez a kis Karácsonyi bolt. A kirakatban lévő télapó kezében a táblán megy a vissza számlálás, hogy mennyi idő van még hátra karácsonyig. Ott jártunkkor már csak 88 nap 6 óra 11 perc és 37 másodperc volt hátra, hogy itteni szokás szerint megérkezzen a Mikulás.

Christmas shop :) 

Szombat este "időben" haza kellet érnem, 19:45-re mert mentek el a szülők és vigyázni kellet a gyerkőcökre. A lefekvésig nagyon jól ment minden, játszottunk, szót fogadtak, de amikor az ágyba kellet volna menni a picinél bekattant valami és nem lehetett lelőni úgy pörgött. Hát kellet egy jó 20 perc amire sikerült ágyba imádkoznom. De este még anyuka reggel pedig apuka is bocsánatot kért, hogy rossz volt a gyerek, sőt még a kisfiút is oda küldték bocsánatot kérni. Bár én nem haragudtam, úgy tekintettem, hogy tőle ez volt az én kiképzésem így első esti babysittingemre.

Vasárnap Oxfordott csodáltuk meg. Londonból ment egyenesen busz, úgy hogy jól meg lehetett szervezni az utazást. Kilencen vágtunk neki az útnak, picit osztály kirándulás hangulata volt a dolognak. A nap nagyon fárasztó volt mert egész nap csak sétáltunk, sétáltunk és sétáltunk. Hát most is csak azt tudom mondani, hogy valami csodálatos az a város. Annyira hangulatos, ahogy megmaradt a vidéki kisvárosi jellege a belvárosnak, tipikus régi angol házakkal és az egyetem lenyűgöző épületeivel. Oxford tényleg az a hely ahol el lehet azzal tölteni az egész napot, hogy járod a várost. Mi is csak egy helyre mentünk be, a Christ Chourch épületébe, aminek legnagyobb látványosság az volt hogy a Harry Potter egy két jelenetét itt forgatták és hát ezért muszáj volt megnézni.

A Csapat a Christ Chourch udvarán.

Oxford

A nap végén, hogy kipihenjük a fáradalmakat beültünk egy kis hangulatos kávézóba enni ,inni beszélgetni egy picit. Az egész napos járkálás után nagyon jól esett hogy ülhettünk.

Bár ez már ehhez a héthez tartozik, de azért leírom hogy a kisfiú olyan aranyos hogy meg tudnám zabálni. A nagyot ma focira vitték (egész komolyan focizik) így délután 4tól kb 6:30ig ketten voltunk a kis Joshuaval.  Játszottunk, puzzleztünk, mágikus-buborékokat fújtunk (ez valami új fajta játék, színes ragacsokat lehet rárakni a fújókára és és abból buborékokat fújni)  csináltunk vacsit, szót fogadott, ha mondtam hogy most mennyen el fürdeni szinte azonnal ment, úgy hogy nagyon jó kis fiú volt ma. Szerencsére eddig még nem lehet panaszom arra, hogy égetni valóan rosszak lennének. Természetesen jókat veszekednek néha és tudnak rosszak is lenni, de még eddig mindig a normális határokon belül maradtak.