Hello tourist....:)

Egy újabb hét eltelt. Hétköznap sok érdekes dolog nem történt, ment minden a megszokott kerék vágásban. Hétfőn sikerült picit rosszul lépnem futásnál úgy hogy Mark (apuka) megtiltotta, hogy a héten fussak vagy focizzak a fiukkal. Természetesen a fiúk megoldották a dolgot, elkezdtek megtanítani FIFA-val játszani. Nem mondom hogy jól megy de van időm bele jönni. 

Mielőtt kijöttem sokan mondák hogy itt majd mennyi jó ruhát találok és viszonylag olcsón. Hát ez úgy néz ki tényleg igaz. Sikerült a hét folyamán egy két "nélkülözhetetlen" darabot beszereznem és már minimum úgy kettő bőröndre való ruhát néztem ki hogy ezt még meg kell vennem amíg itt vagyok (aki ismer az tudja jól hogy abból lesz négy bőröndnyi is) :D 

A hétvégét Londonban töltöttem a csajokkal. Szombatra kitaláltuk, hogy elmegyünk piknikezni a Primrose Hill-re. Egy nagyon szép park csodálatos kilátással a városra. Gondoltuk jó idő, napsütés, süti, nasi, milyen jó is lesz. Hát amikor hajnali 5 körül arra ébredtem hogy éppen leszakad az ég és az elmúlt 2 hétben elmaradt csapadék most zúdul le, ezek a szép elképzelések kezdtek szerte foszlani. Szerencsére amire reggel lett el állt az eső és néha még a napocska is kisütött. Így annyira nem tűnt már reménytelennek a nap.

Szilvike teljesen meggyógyult és így végre már ő is velünk tartott. A szombatot a King's Crossnál indítottuk. Ha már ott voltunk, természetesen megkerestük a 9 és 3/4-ik vágányt, hátha végre elkezdhetjük tanulmányainkat a Roxfordon. Hát a vágányt megtaláltuk de mi még mindig itt vagyunk. Egy laza 30 perces sorban állás után azért sikerült megörökítenünk, ahogy éppen haladunk át a falon mint ha mi is boszik lennénk. Még sálat is kaptunk, amit egy ott dolgozó dobált és így a képen úgy néz ki mint ha lobogna mögöttünk egy másik emberke meg csinált profi fotókat amit az ott lévő Harry Potter boltban meg lehetett vásárolni. Hát nem ez lehet a világ legizgalmasabb állása, legalább is az arcukról mi ezt olvastuk le.

Miután kiálltuk a sort és körbe néztünk a boltban, ismételten találva egy csomó olyan dolgot amit szeretnénk megvenni a Primrose Hill felé vettük az irányt. A nap nem sütött olyan szépen, és még a föld is nedves volt egy aprócskát de azért mi felmásztunk a csúcsra és elégedetten elfogyasztottuk a kis ebédünket. Mindenki hozott azért egy kis sütit, kekszet, csipszet és egyéb nasit ami ment a közösbe. A kilátás tényleg valami fantasztikus. Bár nem volt annyira tiszta az ég, picit ködös volt az idő de még így is szép látvány terült elénk.

Primrose Hil

Miután majdnem mindent feldézsmáltunk Camden Town felé vettük az irányt. Egész szimpatikus város rész. Szépnek nem mondanám, inkább hangulatos. A tömeg itt is hatalmas, az utca tele van boltokkal, kirakodó bazárokkal és mindenhonnan szól a zene. Van egy hatalmas épület ami régen lovarda volt és most át van alakítva boltokká. Ha jól emlékszem Stables Market volt a neve. Az utcák össze vissza mentek, látszott hogy a régi kis istállók vannak bolttá alakítva, mindenhonnan jött a zene, és egy-két helyen furábbnál furább dolgokat lehetett kapni. Volt egy hangulata a helynek, ez az amit nem lehet leírni, képekkel illusztrálni ez tipikusan az a hely amit látni kell. El kell menni és át kell élni. 

A környéken egész kis szép hajózható csatornák vannak. Érdekes ahogy a hajókat kb 100 méterenként beterelik két zsilip közé, ott megemelik a vízszintet vagy éppen leeresztik és utána engedik tovább a hajót. Szerencsére pont kifogtuk egy érkező hajót úgy hogy végig nézhettük ahogy csinálják.

Camden Town

Vasárnapra nem terveztünk semmi konkrétat, csak bementünk a városba és improvizáltunk. A nap sütött jó idő volt így egyértelmű volt hogy sétálunk. Szerettünk volna bemenni a Downing street 10-be nyílt nap keretén belül, meglesni hogy hol is tengeti a napjait a miniszterelnök bácsi de hát olyan hosszú sor volt, hogy nem álltunk be kivárni. Bele is futottunk két tüntetésbe, igazából egyiknél se jöttünk rá, hogy most igazából miért is tüntettek de gondoltuk ők biztosan tudják. Elsőnek a National Gallery élőt telepedtünk le a fűbe. Itt ismételten megfogalmazódott bennem, hogy mennyire jó itt lenni. Annyira jó a család, az új emberek akikkel megismerkedtem, és egész Londont. Annyira élvezhető és nem lehet megunni . Minden nap képes lennék bent sétálgatni és nézni az épületeket és az embereket. Ahogy rohannak, elmerengenek, beszélgetnek, lepihennek. Látod ahogy él a város és szinte érzed a szívdobogását a bőrödön. 

Miután kipihentünk magunkat tovább sétáltunk. A tüntető tömeggel lefelé haladva eljutottunk mis is a Parlamenthez. Mivel nagyon fárasztó annyit sétálni ott is leültünk egy picit piknikezni. Egy aranyos kisfiú akit én kislánynak néztem oda tévedt hozzánk. Fain volt a kisfiú, szívbaj nélkül elkezdte nézegetni a táskáinkat és tudhatott valamit mert mindenkinél a telefont találta meg elsőnek. Természetesen nem kapta meg, de azért egy kis csokis kekszet adtunk neki, bár apuka a felét levámolta. 

Elmentünk Szilvikének vásárolni pár ruhát, benéztünk a Starbucksba  és a  napot ismételten a Vapianoban zártuk. A vacsi most is nagyon finom volt ráadásul a szakács is magyar volt. :D 

És amíg el nem felejtem ha nem is az Operett az otthon jól megszokott és szeretett színészekkel, de megtaláltuk a következő színházba menetelünk színhelyét. 

Don't cry for me.....